Tulajdonképpen nagyon sok írót kedvelek, de olyan kevés van, akinek műveit többször is szívesen olvasnám. Ők négyen az én lakatlan sziget íróim, akiknek művei mellett nem lehet unatkozni, ráadásul tartalmasak is, tele vannak bölcs filozófiával, humoros aforizmákkal. Rejtő Jenő könyveit is többször olvastam ifjúkoromban, de jó beköpései ma már annyira átmentek a köznyelvbe, hogy nemigen tudok nevetni rajtuk.

Voltaire-től természetesen a Candide a kedvencem. Pangloss mester bölcsességei elragadóak, olyan eseménydús a vékony könyvecske, hogy több történik benne, mint a Buddenbrok házban. Egy idézet: "Mi végből teremtették a világot? Azért, hogy legyen min mérgelődnünk."

Mindenkinek ajánlom, érdemes újraolvasni.

Wodehouse művei nagyrészt ugyanabban a közegben mozognak (bohókás lordok, szegény, de szép és talpraesett lányok és ifjak, találékony komornyikok, piti szélhámosok a szereplői), mégis mindegyik könyvében találunk újabb karaktereket. Vidám történeteiben mély bölcsességekkel is találkozhatunk. Korának megfelelően elég durva jeleneteket is szalonképesen és humorral fogalmazott meg. Íme:

"Van olyan helyzet, amikor az embernek meg kell feledkezni a lovagiasságról, és kerek perec beolvasni a másik nem képviselőjének. Sieur Pharamond de Bodkyn is felismerte ezt, amikor a vártnál korábban tért haza a keresztes háborúból, és a budoárban rajtakapta feleségét, amint négy szólamban énekelgetett három trubadúrral."

Jaroslav Hasek Svejk-je mindenki előtt ismert, kiemelkedő helyet tölt be a világirodalom klasszikusai között. Ha rossz a kedvem, bárhol felütve néhány perc múlva kitűnően szórakozom rajta. Néhány gyöngyszem:

"Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr - mondta Svejk meggyőzően - kell, hogy a hülyék kivételek legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.

Svejk: Nincs hűséges kutya, csak kicsi szafaládé.

Egyéves önkéntes: Az ember gigász akarna lenni barátom, pedig csak egy darab szar.

Katz tábori lelkész: Aki meg van halva, azonnal jelentkezzen a parancsnokságon, hogy beszentelhessék a hulláját."

Charles Bukowski saját bevallása szerint is kilóg a XX. század amerikai irodalmából. Az volt a mottója, hogy "az emberiségben soha nem volt emberség". Kerülte az embereket, főleg az írókat. Szerinte "a  legrosszabb, ami egy íróval történhet, ha ismer egy másik írót. Annál rosszabb már csak az, ha több írót ismer. Mert olyanok, mint a legyek ugyanazon a szarkupacon". Ennek ellenére rengeteg rajongója volt és a nőkkel egyáltalán nem volt elutasító. Nem tartozott a beat nemzedék íróihoz, volt lakása, Los Angelesben élt, de életmódja, alkoholizmusa kissé deviánssá tette. Művei olvasmányosak, szórakoztatóak, nyersek és őszinték sok életrajzi elemmel.

Tom Sharpe az egyetlen, aki még él kedvenceim közül, de ő is már a nyolcvan felé közelít. Talán nem olyan ismert, mint a többiek, nálunk nem is aratott zajos sikereket morbid humora miatt, de én nagyon szeretem. Magyarországon ez a hat műve jelent meg eddig. 1986-ban a Xavier Forneret feketehumor-nagydíjat is elnyerte.

Két idézet:

"- Én azért amondó volnék, hogy magam eléggé normális vagyok.
- Ez pontosan olyan szamár megjegyzés, amilyet vártam is magától, és csak azt bizonyítja, hogy maga mennyire abnormális. A legtöbb ember szeretné különlegesnek hinni magát. Maga pedig nyilván nem így van ezzel, és mivel úgy látszik, magánál a normálisság azt jelenti, hogy olyan, mint a többi ember, így pontosan olyan mértékben abnormális, amennyiben másoktól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.

Az angolok ugyanolyan rejtélyesek, mint a nyelvük. Ezek többet fizetnek valakinek, ha munkanélkülivé válik, mint amikor dolgozik. Egy kőművesnek nagyobb fizetést adnak, mint egy tanárnak. Pénzt gyűjtenek a perui földrengés áldozatainak, miközben saját öregeik közül sokan nyomorúságos illetményből tengődnek Végül pedig legalábbis úgy tűnik, valami különös gyönyörűséget lelnek abban, hogy az írek lövöldöznek rájuk."

Frissítve: 2010.01.11.